A lejtősakna feltárásával Ajtay Zoltánt bízták meg. A háború befejezése előtt csak 270 méternyit tudtak kihajtani a lejtősaknából, majd egy harántvágattal elérték a szenet és elkezdték a termelést. A lejtősakna és a solymári rakodó közé egy drótkötélpályát terveztek, de a közelgő háború miatt félbehagyták annak építését, s többet már nem kezdték el. A háború miatt leálltak a szénfejtéssel is. Az államosítás után Ajtay újabb tervvel állt elő: az első terv szerint a már meglévő lejtősakna mellé egy függőaknát telepítenek és így az aknapár fogja adni a termelés gerincét. A másik változat szerint az egész bányamezőt be kellene kapcsolni egy altáróval. Végül a második tervet fogadták el és 1947 őszén elkezdték kihajtani az altárót és tovább mélyíteni a lejtősaknát. A két vágat 1948. augusztus 13.-án lyukasztott egymással. A soha el nem készült kötélpálya betontömbjei pedig mementóként állnak még ma is a Zsíros-hegyen.