A pilisi szénmedencében a bányászkodás 120 éve alatt három kötélpálya épült meg: elsőnek a pilisvörösvári Lipót-aknától induló kötélpálya 1905-ben, másodiknak a pilisszentiváni Hungária-aknai 1929-ben. Mindkettő a szén szállítására épült. Nagykovácsiban az 1948-ban elindult szénfejtés következtében lassan szükségessé vált a fennmaradó bányatérségek betömedékelése a balesetek és bányatüzek megelőzésére. A vezetés Pilisszentivánon, a Zsíros-hegy alatti részen jelölt ki egy területet tömedékanyag bányának, ahol jó minőségű homok állt rendelkezésre. A nagy szintkülönbség miatt, valamint hogy Pilisszentiván és Nagykovácsi között lehetetlen volt utat kialakítani, 1950-ben elkezdték egy 5,4 km-es drótkötélpálya alapjait lefektetni. A kötélpálya négy szakaszból állt: első része a homokbánya és Nagykovácsi, az emlékműtől délre eső része volt (ott ahol a pálya iránya nyugatnak fordult), második része innen egészen Nagykovácsi Ny-i határáig, (itt szintén más irányt vett a pálya, kissé délnyugatnak), harmadik része innen a végállomásig (homokbeadó és iszapolóig). A negyedik részét a Zsíros-hegyi homokbányától az új homokbányáig (ma szeméttelep) terjedően csak jóval később építették meg. A számozásuk talán az egymás után való építést valószínűsíti. De hogy ne vágjunk bele mindjárt az elején, adjunk választ néhány, gyakorta felmerülő kérdésre:
"Mi is az a drótkötélpálya? Hogyan működik? Hogy néz ki?" - Biztos sok emberben felmerültek már ezek a kérdések.
Nos a válaszokért egészen a XV. századig(!) kell visszautazni az időben. Ekkor ugyanis a kor mérnökei elkezdtek gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne a levegőben megoldani a nagy tömegű szállítást. Több jelentéktelen kísérlet után (Kyeser d'Eichstadt (1405), Johann Hartleib (1411), Marianus Jacobus Taccola (1440) után az első műszakilag elfogadható kötélpálya rajza és terve a magyar Veranitus Faustus 1617-ben megjelent Machinae novae című munkájában jelenik meg először. Ez a berendezés -mai értelemben- még nem volt szállítóeszköz. A folytonos üzemű kötélpályát -amelynél több szállítóedény viszi a terhet egy irányba, majd a másik kötélen visszajönnek- a holland származású Adam Wybe rajzolta 1644-ben. Ahhoz, hogy a kötélpályák elérjék mai fejlettségüket, megfelelő sodronykötél kellett hozzá. Ez Albert calusthali főbányatanácsos 1834. évi találmánya: az elemi szálakból font sodronykötél. Magyarországon az első kötélpálya Vajdahunyadon épült meg az 1880-as évek elején, ezt követően szinte mindenhol elterjedt szállítóeszköz lett. Tömegesen a bányák, téglagyárak, kőbányák megszűnésekor kezdtek eltűnni, a hajdani több százból(!) mára csak alig néhány darab maradt meg.
Mint a képeken is látható kétféle sodronykötél típust alkalmaznak: az egyik a tartókötél, ami az oszlopok /állványok/ saruin helyezkedik el, feladata: a csillék vízszintes irányú mozgását biztosítja, ezért vastag, masszív, ellenálló anyagból készül. Állandóan feszes kell legyen, ezt a két végponton lévő hatalmas ellensúlyokkal teszik lehetővé. A tartókötél kiegyensúlyozását (pl. völgyben ne emeledjen fel az állványsarukról) vagy lefogott saruk, vagy megfelelően tervezett állványkiosztás (nemcsak támaszközök, hanem állványmagasságok is) biztosítja, illetve ebben segítenek a vonali horgonyzások és feszítések. A másik a vonókötél, folyamatos mozgásban van, hisz ez mozgatja a csilléket. A pálya végpontjain két hatalmas vízszintben elhelyezett korong van, egyikhez kapcsolódik a villanymotor ami meghajtja a korongot, a korong pedig mozgásba hozza a vonókötelet a rajta lévő csillékkel. Ezt nevezik hajtókorongnak. A másik végponton lévő korong csak a feszesítésre szolgál, a feszítőkorong alatt van az ellensúlya a vonókötélnek. A csille a kapcsolószerkezettel (kuplunggal) mikor kifelé halad a sínpályáról, elkapja a vonókötelet, azután hegyen-völgyön át halad a kötélen, annak ellenére, hogy visszagurulna rajta. Így volt ez lejtmenetben is, a kapcsoló gátolta meg a csillét abban, hogy elszabaduljon a lejtőn.
Nos visszatérve a Pilisszentiván-Nagykovácsi kötélpályához: miután a csaknem 5 és fél kilóméter hosszú pályatest megépült, megindult Pilisszentivánon a homoktermelés. Lenn a homokbányában a homokfalakat robbantással készítették elő, majd az ott dolgozó szkréperek a robbantott homokot belelapátolták egy tárolóbunkerbe (tartályba) ami alól hosszú szállítószalag szállította el a homokot a feladóállomásig. Itt a csilléket fogadó ember kapcsolta ki, be a szalagot, ahogyan érkeztek az üres csillék. A csillék kb. 0,5 köbméter űrtartalmúak lehettek. A csillét megtöltötték, kézzel kitolták a sínpályáról a vonókötélre, majd irány Nagykovácsi, ahol a végponton ürítették (buktatták) ki a csilléket, innen aztán a homok lekerült a bányába. A feladóállomás részben fából épült, mellette iroda és melegedő épület is volt. A hatvanas évek elején a pálya hosszát bővítették, új homokbányát a jelenlegi szeméttelep helyén nyitottak meg. Valószínű a Zsíros-hegy alatti (addigra talán már kimerült) homokbányából a berendezéseket, felszereléseket ebbe az újba vitték át. A régi homokbánya területén egy szögállomást építettek az új homokbánya felé tartó kötélpályába. A kötélpálya a bánya bezárásáig üzemelt, utána néhány oszlop kivételével az egészet elbontották. 2005-ös túránk során a régi homokbányában az épületek helyén pár darab téglát és néhány elrozsdásodott tartókötéldarabot találtunk. Nemrég viszont feltűnt valami érdekes: egyik térképet nézve, ahol az egyenes részből Nagykovácsiban elágazik (kék nyíllal jelölve) a pálya és halad nyugatnak, ez a szakasz akár még utána hozzá is épülhetett. Ha jól szemügyre vesszük, láthatjuk, hogy az egyenes szakasz vége nemsokkal végződik az elágazás után, talán itt lehetett egy valamikor végpont és homokbeadó. Egy 60-as évekbeli térképen ez az egyenes rész már nem szerepel, csak az irányfordító. Tehát az egyenes rész lehet a korábbi és ami nyugati irányba tart lehet a később hozzáépült. Ahogy a bánya egyre jobban terjeszkedett ki nyugat felé, úgy vált ott szükségessé a fejtési területek tömedékelése, a homok odaszállítása, s a kötélpálya kiépítése. Lehet, hogy részenként épült ki, vagy egészben? Nemtudni. Ennek megfejtése a jövő feladata.
(a szakmai részekért köszönet Gondos Árpádnak, a pontos leírásokért pedig Óvári Sándornak!)
Lábatlani kötélpálya: a működést bemutató rész képekben /Sági Balázs képei/
Archív képek a Pilisszentiván-Nagykovácsi kötélpályáról /Csovics Balázs, Óvári Sándor gyűjteményéből/
Képek 2005-ből és 2007-ből /Pálfy Gergely, Sági Balázs képei/
A pálya nyomvonala a pilisszentiváni Templomhegyről fényképezve