A fejtés előrehaladtával a balesetveszély megelőzésére szükségessé válik a lefejtett és a felhagyott bányatérségek bezárása, betömedékelése. Erre már régen a finomhomokot alkalmazzák, vízzel hígítva nagy nyomáson pumpálva hatásosan tömedékeli el a felhagyott térségeket. Ehhez azonban olyan terület kell, ami viszonylag közel van a bányához és nagy mennyiségben áll a rendelkezésre megfelelő tömedékanyag. A pilisi medencében a mélyművelésű szénbányászat megindulása után pár évvel (cca. 1902) nekiláttak a környéken előforduló homok kitermelésének. A kitermelt homokot szekéren szállították előbb az Erzsébet, a Lipót, később az Irma, az Új és a Solymár-aknákhoz. Ezeknek az aknáknak homokkal való ellátása mély sebeket hagyott maga mögött a külszínen. A természet idővel visszahódította azt, amit egykor elvettek tőle, így alakult ki a hat bányató, melyek közül a pilisszentiván határain belül fekvő "Slötyi" a legnagyobb. Újabb homokbánya nyitására 1950-ben került sor, a Zsíros-hegy lábainál fekvő területen. Ez a bánya a nagykovácsi bányamezőkben folyó termelési munkálatok homok iránti szükségét szolgálta ki. A bányából függőkötélpályát építettek Nagykovácsiba. A bányában kezdetben kézzel lapátolták a homokot a szállítószalagokra, amik aztán a kötélpálya feladóállomására juttatták el. Az 50-es évek közepén a termelés hatékonyságát fokozták, 3 darab szkréper vitla és 4 darab 100 méter hosszú szállítószalagot helyeztek üzembe, ezzel a napi termelés 600 csilléről 1300 csillére nőtt. A termelés és szállítás korszerűsítésére 6 millió forintot költöttek. A 60-as évek elejére ebben a bányában megfogyatkozott a homokvagyon, így egy új homokbányát jelöltek ki, ettől ÉNY-ra a mai szeméttelep területén. Az itt kitermelt homok kb. 80000 köbméter volt.
Archív képek /Csovics Balázs gyűjteményéből/
2007 októberi állapotok /Óvári Sándor, Sági Balázs felvételei/