1923-ban a gróf Karátsonyi birtokon egy kutatófúrással 160 méter mélyben jó minőségű szenet találtak. A területre a Hungária Kőszénbányászat Rt. Hauser Lipót és társa kötött haszonbérleti szerződést. A gépeket, berendezéseket Környéről helyezték át Szentivánra, ugyanis az ottani szénbányájuk kimerülőfélben volt. Ebben az időben sok család települt át Környéről Pilisszentivánba. A függőakna mélyítését 1929 februárjában kezdték el, 140 méter mélységig, míg a lejtős aknáét májusban, ez 375 méter lett. Az akna nyitópontja a jelenlegi Hungária telepi lakóház közelében, míg a lejtős aknáé a Zsíros-hegy lábánál a későbbi tömedékhomok bánya helyén volt. 1930-ban a termelés teljes kapacitással beindult. Ebben az időben kb. 330 bányászt foglalkoztattak. 1934. július 27.-én egy nagy vízbetörés következett be, ami felkészületlenül érte az üzemet, így a bánya nagy része víz alá került. A feltárt szénvagyon kb. 40%-át fejtették le eddig. A bánya sorsát a vízbetörés megpecsételte, szénvagyonának jelentős részét elvesztette. A lejtős aknából egészen 1938-ig folytatni tudták a termelést. Az akna mellett szénosztályozó volt üzembe helyezve, innen egy 1400 méter hosszú kötélpálya szállította a szenet a pilisvörösvári vasútállomáson létesített tárolóbunkerekbe. Szentiván főútja fölött egy fából készült védőhíd védte az embereket az esetleg lehulló széndaraboktól, vagy az üzemhibás és olykor kiszakadó csilléktől. A kötélpálya az Óvoda utca előtt, a Szabadság út 64 szám felett keresztezte a főutat. A bánya saját erőművétől biztosította az áramellátást, áramfejlesztő teleppel és távvezetékekkel is rendelkezett. Az egyik épületét lakóházzá alakították át, napjainkig is megvan, az akna helye a közelében lehetett. 2007 decemberében végre sikerült megtalálni a bánya helyét. Két épület alapjait fedeztük fel, de valószínű a vastag avar és földréteg alatt még több is lehet.
Képek az akna feltételezett helyéről és épületek maradványairól /Pálfy Gergely, Sági Balázs képei/
Egyetlen képünk a bányatelepről /Óvári Sándor gyűjteményéből/