A mező tulajdonképpen az Erzsébet-aknai mező része volt, a kettőt egy meddőzóna választotta el egymástól, így az Irma-aknai részt külön értékeljük. Az első Irma-aknát 1897-ben a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt. létesítette Loser Mátyás vezetésével. A rövidke életű aknában, kb. 130 embert foglalkoztattak. Időközben a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt. felszámolásra kényszerült, papírjait és engedélyeit megvette egy belga tulajdonú társaság, akik az aknát a széntelep nem kielégítő minősége miatt 1900-ban felszámolták. 1910-ben a belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. elhatározta, hogy a területen kutatásokat hajt végre. A kutatások bizonyították a mező produktivitását, ezért 1911-ben egy 180 méter hosszú lejtős aknát és egy 60 méter mély függőaknát hajtottak ki. A két függőakna nyitópontja csaknem azonos volt. A bányában a korábban visszahagyott szénpilléreket fejtették, gyakran kaptak gázszivárgást. A szállítás a lejtős aknán keresztül történt felfelé az Erzsébet-aknai osztályozóig. Bányabéli műveleteihez az energiát az Erzsébet-aknai erőműtől kapta. A bánya életének egy vízbetörés vetett véget 1918-ban. Érdekességként megemlítendő, hogy a lejtősakna helye a Jóreménység út nyugati oldalán a legutolsó ház kertjéban van.