Az akna mélyítését 1923-ban kezdték el és 174 méter mély volt. Feladata az Erzsébet-akna víz alá került pilléreinek feltárása, az Új-akna bányamezejének elérése, termelésbe való bekapcsolása, valamint az 1895-ben felkutatott szénnek mélyebb szinteken történő feltárása volt. A mélyítést 1924 végén fejezték be, 1925-ben az Erzsébet-akna berendezéseket, osztályozót itt szerelték fel. 1933. június 8.-án megközelítették az Erzsébet-akna víz alá került részeit, amikor vízbetörés következett be. A 11 lentrekedt emberből 9-et élve kimentettek. 1939 júliusában és augusztusában vízbetörések sorozata indult el, mintegy 25 köbméter/perc mennyiségben amivel a bánya szivattyúrendszere már nemtudott megbirkózni. Ekkor elhatározták, hogy az aknából, hogy kimentenek minden értékes anyagot. Életbiztonsági szempontokból azonban abba kellett hagyni, a legalsó szinteken néhány szivattyú kivételével minden odaveszett, de a felső szintekről ki tudtak menteni minden értékes anyagot. 1939-ben a dolgozók egy résztét Dorogra helyezték át, másik részüket elbocsátották. A 30-as években közel 400 embert foglalkoztattak, a napi átlagos termelés 550 t körül mozgott. Az akna helye a solymári rakodó vasúti hídjának keleti részétől kb. 60 méterre található ÉK-re, talpfákkal és egyéb dolgokkal fedve. Sajnos a területet nemrég elkerítették, megközelítése immár lehetetlen. Az aknához tartozott egy kis segédvágat is, amely megmaradt, az osztályozóépület mögött nyílik egy kisebb épületből, beton és téglabiztosítású. A vágat vége el van falazva, mögötte volt az egykori akna.
Archív képek /ismeretlen képei/
Képek napjainkból /Hegedűs András, Moór Attila, Pálfy Gergely, Sági Balázs képei/